A hosszú menet

1941 ​áprilisában hat rab egy lengyel lovassági tiszt, Slavomir Rawicz vezetésével megszökött egy szibériai munkatáborból. Hóval, faggyal, hőséggel, éhséggel és szomjúsággal dacolva meneteltek kilenc hónapon keresztül Szibérián, Mongólián, a Góbi sivatagon és Tibet félelmetes hegyláncain át Indiába. Az 5000 kilométeres út végére mindössze négyen maradtak életben. Hihetetlen történet? Valóban az. Nem csoda, hogy a könyv egyes állításait már megjelenésekor, 1955-ben is erős kétségekkel fogadták.
A 2006-ban megnyílt szovjet archívumok iratai több ponton is megingatják Rawicz állításait: nincs például adat arról, hogy a könyvben szereplő tábor valaha is létezett volna. Hat szökevényről (két lengyel, egy lett, egy litván, egy amerikai, illetve egy jugoszláv) hazájukban semmit se tudnak; Indiában nincs nyoma annak, hogy Rawicz valaha is ott járt volna. Vajon a szerző szándékosan változtatott meg bizonyos tényeket, vagy csupán megcsalta az emlékezete? Netán fontosabb volt számára történetének szimbolikus ereje, mint a valóságtartalma? Soha nem fogjuk megtudni, Rawicz ugyanis 2004-ben elhunyt. Akárhogy legyen is, A hosszú menet a lehetetlennel dacoló emberi akaraterőnek állít megrázó emléket.
A könyvből 2010-ben készült film Peter Weir (Holt költők társasága, Truman Show) rendezésében. A főbb szerepekben olyan sztárokat láthatunk, mint Colin Farrell, Saoirse Ronan, Jim Sturgess és Ed Harris.